A régi falusi esküvők profi szereplői

publikálta 21 szeptember 0 megjegyzés
A régi falusi esküvők valóban egy hétig tartottak. Egy hétig tartottak, mert valódi közösségi élményt jelentettek. Közösen építették a lakodalmas háznál rokonokkal együtt a sátort, amihez valódi faanyag került felhasználásra. Ezt a faanyagot később is tudták használni a háztartásban, mert legyalulták, új dolgokat építettek vele, régi dolgokat kijavítottak, a gyengébb minőségű fát pedig eltüzelték. Így amíg ezeket a gerendákat gyalulták, a sátrat ácsolták több napba is beletelt. Tradicionálisan mindig közösen építették, s nem hívtak ácsokat, szakembereket a sátor készítéséhez, hisz a közös munkával alapozták meg a lakodalom hangulatát..

Ugyanilyen módon az asztalra kerülő fogásokhoz alapanyagot szolgáltató állatokat tyúkokat, disznót, bárányt, marhát, hol mi jutott, közösen vágták le és dolgozták fel. Teljesen egyértelmű volt mindenkinek, hogy a főzés, sütés a menüsor elkészítése, valamelyik koridős és jól főző rokon hölgy vezetésével történik, amiben szintén sokan részt vettek. A sütemények sósak és édesek elkészítése pedig egyrészt az esküvői család, de nagyobb részt a lagziba érkező vendégek hölgy tagjainak feladatai közé tartozott. Sőt külön öröm volt, ha valakié jobban ízlett, gyorsabban elfogyott, mert egy-egy recept, egy-egy sütemény készítője így külön rangot vívhatott ki. A rendelkezésre álló levágott állatok miatt alakult ki a klasszikus lakodalmi menüsor. Ez áll a tyúkhúslevesből, főtt húsokból, pörköltből, disznótorosból, hurkából, kolbászból és természetesen töltött káposztából. S ezeknél a fogásoknál is fontos volt, hogy minden esküvői családnál felbukkanjanak azok az egyedi ízek a hurka, kolbászban és a töltött káposztában, ami az ő ízlésvilágukra jellemző. Így ezt a menüsort is elképzelhetetlen volt, hogy profi szakács és ne a család készítse, mert akkor oda lettek volna azok a jellemzők, amitől az azonos menüsorok ellenére is változatos a nyári lakodalmas szezon.

A menyasszonyi ruhát ugyan a helyi varrónő készítette, de ez is inkább házi kézműves munka volt, amiben az anyag kiválasztás, a sok-sok próba, amíg a végleges ruha megszületett mind fontos szerepet játszott. A ruha is jól tükrözte az anyagban, elképzelésben és a varrónő ügyességében rejlő lehetőségeket. Nem volt profi ruhatervező, varróműhely és szalon, ahol a menyegzői ruha elkészült. A sátor díszítése, pedig színes papírokból, krepp anyagokból a fiatal lányok feladata volt, mert a fiúk az ácsolásnál és hentes munkáknál segédkeztek.

Alapjaiban azért volt közösségi élmény egy falusi lakodalom, mert szinte mindent a család, a rokonok és az ismerősök készítettek. Ettől volt egyedi és mégis közösségi egy lakodalom, a sok ponton egyébként "amatőr", de a hagyományokra építve és közösség erejét jól kihasználó valódi emberi ünnep.

Két dolog volt, amit azonban nem bíztak a családra, a zenélés és a fotózás. A zenész és a fotós mindig profi volt. A jó zenéhez kellettek a képzett muzsikusok, akik többféle stílust is tudtak prezentálni, ekkor még nem voltak szintetizártorok eltárolható dallamokkal, hanem valódi hangszereken kellett tudni játszani. A jó hangulathoz, elengedhetetlen volt a jó zenekar, itt nem lehetett kockáztatni. A fotós, aki látott a fényképezőgépen keresztül ugyanilyen fontos volt, sőt az ekkoriban készülő stúdió képeken rengeteg utómunkát végeztek, retusálták festették azokat, hogy valóban impozánsan mutasson az ifjú pár. Ma is újra divatban vannak ezek e-session, vagy vintage fotózás néven, a jegyesek esküvő előtti és az ifjú pár másnap reggeli megörökítése. Ezeknél a képeknél is nagyon sok az utómunka, de már nem festéssel retusálnak, hanem  PhotoShop-pal. Az esküvői eseményhez emiatt volt nagyon fontos az ügyes fotós, hogy ezt a nagy közösségi ünnepet, a sok munkát méltón megörökítse. Sőt amiatt is fontos volt a jó fotós, hogy a retusálás is kiváló legyen, mert egy élet emlékeit készíti.



Ma sokszor azt a furcsaságot tapasztalni, hogy ez a kitűnő hagyomány teljesen megfordult, amiben szerepet játszik a technikai fejlődés is. Az esküvőn ma már szinte mindenki profi, a ruhák szalonokból kerülnek ki, a kiválasztott helyszínek profin készülnek az esküvőkre, profi szakácsokkal, pincérekkel. Sőt a teljes esküvő koordinálását rábízzák esküvő szervezőkre. Ezért természetes, hogy a díszítést erre specializálódott designerek csinálják. S ennek ellenére a zenét már elég sokszor szolgáltatják hifitornyok, esetleg DJ, de a gépi zene az gépi zene. A fotókat és filmkészítést pedig valamelyik rokonra bízzák, mert van olyan fényképezőgépe, kamerája, ami erre a célra biztosan jó lesz. Sőt sok esküvői film, vagy fotó készítő érvel azzal, hogy az ő technikai apparátusa drágább és többet tud, mert a rokonnal szemben már nincs más érve.A közösségi élményt a készülődésből kizárjuk, amikor a lakodalmi napon mégis ünneppé és élménnyé válik mindaz, amire oly sokat áldoztunk, akkor annak megörökítését filmes és dramaturgiai tapasztalat nélküli ismerősre bízzuk. Esetleg egy technikai apparátusra, s ezzel egy sor olyan lehetőségeket szalasztunk el, ami ott volt a szemünk előtt. Nem beszélve arról, hogy az utómunkán ma is, mint régen rengeteg múlik. Minél profibb ezen a területen valaki, annál többet hoz ki a nyersanyagból. Más minőségűvé avatja a helyszínen látottakat, hallottakat a kitűnő vágás.



Érdemes talán ma is elgondolkodni a régi hagyományokon, hogy egy esküvőn ki legyen profi és az adott terület szakértője mindenképp és hol engedjünk inkább a közösségi munkának, élménynek teret. Ezeket a régi falusi lagzikat, ha volt benne valakinek része még ma is emlegetik, míg számos kortárs esküvőre ma már nem is emlékszünk, pedig lehet, hogy csak tavaly volt.

Esküvői Video Debrecen

Szerző

Aki az esküvővel kapcsolatos tradícióknak és hagyományoknak, irodalmi utalásoknak utána járt, azokat feldogozta az egyes cikkek és tanulmányokhoz.

0 megjegyzés: