A Menyegző

publikálta 05 június 0 megjegyzés
Andrzej Wajda filmje a Menyegző, meghatározó filmélménye a gimnazista éveimnek. Nem beszélhetünk igazából valami kultikus filmről, mert a kisvárosban, ahol gimnáziumban jártam a második vetítéstől hárman ültek a moziban, ebből ketten mi voltunk a barátommal. A negyedik-ötödik vetítésre viszont végérvényesen ketten maradtunk. S egyetlen olyan film sem volt, amit ennyiszer megnéztem volna gimnazistaként, még a Jedi visszatér sem, pedig ott aztán volt Erő. Ez volt az az időszak, amikor házi VHS lejátszókon német szinkronos, magyar fahangú alábeszélős filmeket lehetett látni. Sőt a Rambo remek volt csak németül is, anélkül, hogy egy szót is értettünk volna belőle. 

A Menyegző Wyspianski drámáját dolgozta fel, amit sok-sok évvel később az egyetemen, drámaolvasó szeminárium keretei között elemezhettem hallgatókkal. Arra a félévre egy másik barátommal, akivel közösen tartottuk a szemináriumot, kifejezetten a Menyegző témakörrel foglalkozó drámákat válogattunk. S csodálatos volt ráeszmélni, hogy az Európai kultúrkörben mennyire meghatározó a menyegző motívuma. Wyspianski drámája verses formában íródott, s a filmnek is egyik magával ragadó motívuma volt a verses beszéd. S ez természetesen nagyon messze áll a vőfélyek kínrímjeitől.

Adott volt ez a meghatározó filmélmény, s később talán emiatt is foglalkoztam drámákkal, rendeztem színdarabokat, elsősorban magyar és Közép-Kelet Európai szerzőktől.  Az első rendezésem Mrozek: Tangója volt az egyetemen, ami többek között Wyspianski drámáját fogalmazta újra. Nagyon karakteresen építettem is a film képi világára, az őrjöngő főhős kiegyenesített kaszával rohangált a színen, s mivel betegség miatt az egyik epizód szerepet is nekem kellett játszani, ez okozta majdnem a vesztem, egy előadáson tényleg majdnem lefejeztek. Sőt a háttérben zajló esküvői készülődéseket úgy jeleztük, hogy valahányszor ki-be sétáltak az ajtón, minden ajtónyitásra a Menyegző zenei dallamai hangzottak fel, a mit a végén felülírt a La Cumparsita Tangó.

Szóval végérvényesen megragadt bennem a film képi és zenei világa, így amikor az én menyegzőm jött el, s meg kellett beszélni a videóssal, hogy milyen típusú filmet szeretnék az esküvőről, akkor egyértelmű volt, hogy olyant, mint Andrzej Wajda: Menyegzője. Sok-sok közelit szeretnék, emberi arcokat a rokonságból, amiből tükröződik a sorsuk. Közvetlen emberi kommunikációt bemutató félközeliket, s a tánc forgatagában mozgó, azzal lüktető táncjeleneteket, ahol szintén az arcon tükröződő érzések láthatók. A közös ritmust megtaláló embereket, de soha nem lábakat, vagy teljes alakos, olykor komikussá váló mozgássorokat. S ekkor a tapasztalt esküvői videós elmondta nekem, hogy ez miért hülyeség, s egyébként is mit szeretnek az emberek és a rokonság.




A menyegző jól sikerült, az életem legjobb bulija volt, s minden szinten kiválóan működött a rendezvény. S ebben fontos szerepe volt a saját magunk által kitalált dramaturgiának A saját magam által előadott és a rokonságból felkért szónoklatoknak köszönhetően, s barátainknak, akik a legbanálisabb esküvői játékot is komoly színházi eseménnyé avatták. Ezután természetesen mindenki izgatottan várja az esküvői videót. A feldolgozott anyag, viszont csak néhány ponton tükrözte, azt, amit szerettem volna. Miután elhoztuk a kész anyagot, s széthordtuk a kész videokazettákat, még egyszer leültem, hogy megnézzem  az elkészült anyagot, amit aztán eltettem, úgy hogy soha többet nem is láttam. Abból a fantasztikusan kivitelezett napból, pedig csak a fotók és ez maradt. S mivel számos területen hiányzik a prémium szolgáltatás, a filmkészítésben és esküvői videózásban jártas operatőr kollégáimmal, azért dolgoztuk ki az esküvői film koncepciónkat, hogy neked már ne kelljen így járni.

Esküvői Video Debrecen

Szerző

Aki az esküvővel kapcsolatos tradícióknak és hagyományoknak, irodalmi utalásoknak utána járt, azokat feldogozta az egyes cikkek és tanulmányokhoz.

0 megjegyzés: